A búza a legfontosabb és az emberiség egyik legrégebben termesztett gabona növénye. Nemesítése az 1700-as években kezdődött meg Európában, míg Magyarországon csak az 1860-as évektől folyik búzanemesítői tevékenység. A búzának több fajtája is van, azonban a közönséges búza a legelterjedtebb a világon. A közönséges búza valószínűleg Délnyugat-Ázsiában jött létre és onnan terjedt el. Két formája van: az őszi búza és a tavaszi búza, azonban az őszi a népszerűbb, mivel többet terem a tavaszinál.  A durum búza a második legfontosabb búzafaj,   ami leginkább a melegebb éghajlaton terjedt el nagyobb mértékben, azonban vetésterülete növekvő tendenciát mutat. A közönséges búza vetésterülete 245-250 millió hektár a világon, amelyből Magyarország része 1,0-1,1millió hektár. Hazánkban a nemesítés hosszú múltra tekint vissza, jelentős eredményeket sikerült elérni a 1920-as években, és azóta is folyamatos fejlődés figyelhető meg. A magyar búza minőségét tekintve ma is a világ élvonalába tartozó franciával egyenrangú. Termelési átlagot tekintve a hazai gazdák 4-5 tonna búzát tudnak megtermelni egy hektáron, miközben a búzatermelés világrekordját az Egyesült Királyságban érte el egy ottani gazdálkodó 16,5 tonna/hektár átlaggal. Azonban az angolok üzemi gyakorlatában sem ritka a 14 tonna/hektár, ami áldozatot is követel. Ezekben a tömegtermékekben sokkal kevesebba fehérje, és pláne azon belül a sikér, mint pl. a Magyarország természeti adottságait élvező fajtákban. A kérdés mindig az, hogy a magas sikértartalmú, extra minőségű búzára tálalnak-e a gazdák vevőt olyan áron, ami összhangban van a termelési költségeikkel.